Egy tricikli emlékére

Régebben volt egy triciklink. Az alkatrészei nem voltak újak, de minden része meg volt kímélve a Föld porától.
Mint minden triciklinek, ennek is három kereke volt, azonban ennek mindegyik másfajta volt, és mindegyik máshonnan származott, mégis jól működött. Rengeteget jártunk vele, és annyi szép emlék fűz hozzá, hogy azt leírni nem is lehet. Ugyan soha nem volt tökéletes, le- leeresztett egy-egy kerék néha, mi mindig csinosítgattuk, hogy részt vehessünk vele majd a Nagy Versenyen.
Aztán eljött a Nagy Verseny, és mi mindjárt az első kanyarban kicsúsztunk. Kiestünk.
A következő időszak, az újabb Nagy Versenyig szintén lázas felkészüléssel zajlott, és bizakodva vártuk az újabb megmérettetést.
Újra kiestünk.
Kicsik voltunk még, és nem értettük, hogy miért nem nyerhetünk rögtön.
Újra és újra próbálkoztunk...soha nem sikerült túlmennünk az első kanyaron...
...és egyszer csak...
Túl éltük az első kanyart!
A kanyar után mindenki lázas izgalomba került, és mindenki azt hitte, hogy jobb a másiknál, és az ő taktikája a követendő.
Hosszú vita kezdődött, senki sem engedett a maga igazából...
A vitáért nagy árat fizettünk.
Miközben egymást martuk, nem vettük észre, hogy a tricikli furcsán kezd gurulni. Aztán az egyik kerék egy pillanat alatt leszakadt, és a tricikli a falnak ütközött, és darabokra hullott. Azóta sincs olyan triciklink, és talán már nem is lesz.