Határtalan munka???

Hát bizony, rengeteg idő telt el az utolsó bejegyzés óta, ami azért magyarázatot követel.

Nem lustaság, vagy kedvtelenség okozta a hosszas hallgatásunkat. Csupán arról van szó, hogy annyi munka hárult kis stúdiónkra, hogy még szinte most sem látunk ki az alagútból.

Voltak rendezvények, hangfelvételek, esküvők, koncertek, reklámfilmek, sőt két kisjátékfilm is a palettán. De mindezek mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy Tomi például sikeres felvételi vizsgát tett a Zeneakadémiára, jómagam pedig sikeresen túléltem az elmúlt hónapok megterhelő gondjait.

Élünk, talán még nem virulunk, de lassan helyreáll a káosz, és végre újra elhalmozhatjuk bejegyzéseinkkel a blogot.

Hamarosan egyébként rövid beszámolót fogok írni a balmazújvárosi forgatás élményeiről, és remélem Tamás barátom némasága is megtörik...

Tehàt Toni egy, a reptérhez közeli

Bizonyàra feltünt, hogy elég régen irtam utoljàra.

Egyszer volt...

Épp megmutattàk a zeneiskolàt – a kurzus helyszinét – és kifelé tartottak, amikor egy nagyobb embercsoport közeledett a bejàrat felé.

A kezdetek

Toni riadtan ébredt egy idegen àgyban, eltelt pàr pillanat, mire ràjött hol is van.

Elöszo

Elsosorban ugy érzem egy kis magyaràzattal kell szolgàlnom az utazàsomat illetöen.

Svájci kalandjáték

A következő héten érdemes lesz gyakrabban olvasgatni a Dream Street Blogot, ugyanis érdekes történetekben lehet részünk.
Mi is fog történni?
Prágay-Szabó Tamás, operatőr barátunk ma délután egy 11 napos svájci kalandra indult, amiről ígérete szerint minden este egy rövid helyzetjelentést fog írni.
Miért is érdekes ez a kaland???
Tamás nem üzleti, de még csak nem is filmes érdekeltségű túrára indult, hanem egy ritka kirándulásra, ahol egy olyan lányt fog megkeresni, akivel életében mindössze pár szót beszélt, de azóta is csak azokról a pillanatokról álmodozik.
A kaland nem lesz könnyű, s talán nem is sikerül, de egy valamiben egészen biztos vagyok: érdekes lesz.
Lassan be is fejezem írásom, hogy hagyjak az ő élményeinek helyet, hiszen ezekben a pillanatokban landol a gép, és bármikor jöhet az írás...
Sok sikert Tamás!!!

Jelentéktelen Jelenet

- Tudom ám én, hogy mi lenne a helyes döntés - mondta Tóni majd nagyot kortyolt poharából.

- Dehogy tudod, ha tudnád, akkor nem olyanokkal töltenéd az idődet, amik már akkor elbuktak, amikor még neki sem kezdtél - válaszolta Bendegúz egy kicsit hevesebben, mint szerette volna.

Csütörtök este volt, a két barát pedig az aktuális kedvenc helyén, a Baltazárban üldögélt. Nehéz hónap állt mögöttük, régóta nem tudtak a munkát félretéve beszélgetni egy kicsit.

- Tényleg, komolyan mondom, hogy tisztában vagyok vele. Csak az a fránya kis hang, aki ott ül a vállamon, és nem hagy békén, rendületlenül tömi a fejem őrültebbnél őrültebb gondolatokkal, például elhiteti velem, hogy sikerülhet.

Bendegúz a fejét csóválta, tudta, hogy úgysem tudja meggyőzni, de szerette volna, ha Tóni végre egyről a kettőre lépne. Már hónapok óta tartó nyüglődése kezdett átfordulni valamiféle kétségbeesett erőlködésbe, ami kihatott az egész életére, de főleg az aggasztotta, hogy maga Tóni is kezdett elveszni, lassan de biztosan átalakulni.

- Sokat gondolkozom mostanában, - folytatta Tóni - hogy az eszemre kellene-e inkább hallgatnom, csak tudod hogy ez ilyenkor nagyon nehéz. Azt sem tudom képes lennék-e rá. Azt hiszem, hogy most éppen nekifutásból ugrok a sötétségbe, csak nem tudom, hogy egy végtelen szakadék vár-e ott rám, vagy szilárd talajt találok...

- Nos, tudod, hogy nem szeretnék beleszólni, de abban az egyben biztos vagyok, hogy ebből az egészből semmi jó nem származhat. Egy olyan álmot kergetsz, ami talán nem is létezik.

Felhajtotta maradék Csavarhúzóját, intett a pultosnak egy újabbat kérve, majd tovább beszélt Tónihoz, aki a elmélyedt a falon lógó képnek csúfolt színkavalkádban.

- Hidd el, az egész nem ér annyit, ha meg mégis összejönne rengeteg idő, valami hihetetlen csoda, és még ki tudja mi árán, rájönnél, hogy ez nem is az amit keresel.

Tóni alig hallotta barátja szavait, de persze tudta, hogy teljesen igaza van. Tudta, de legbelül úgy érezte, hogy nem lehet így. Járt már hasonló cipőben, és ha valamit, akkor a reménytelen helyzeteket azonnal felismerte. Persze attól még nem lett könnyebb semmi, de most valami más volt. Nem tudta, hogy mi, fogalma sem volt róla. Csak érezte, hogy követnie kell ezt a furcsa, reménytelen gondolatot.

Közben a pincér, akár egy szellem, megjelent az újabb csavarhúzóval, és szó nélkül telire cserélte Bendegúz, és Tóni időközben kiürült poharát is, majd ott sem volt. Ugyan nem tudott sokat a fiúkról, azok gyakran beszédbe elegyedtek vele, de a mai nap más volt. Egy szempillantás alatt képes volt megállapítani, hogy melyik vendégének milyen hangulata van, fejből tudta rendelési szokásaikat, és tisztában volt vele, hogy ennek a képességének köszönheti visszajáró látogatói nagy részét.

Bendegúz a gyümölcsszeletet piszkálta le poharáról, amikor Tóni telefonja sms-t jelezve megcsörrent. Pillantásából azonnal megállapította, hogy ki a feladó. Többször elolvashatta egymás után, mert elég sokáig meredt telefonjára, de arckifejezéséből nem tudott következtetni az üzenet tartalmára. Tóni végül felnézett, és minden bevezető nélkül felolvasta az sms-t, ami így szólt:

Ahány ember...

Amikor színpadon vagyok zenészként tulajdonképpen hangjegyeket játszom, amik mögött valami sokkal több lapul. Valami közös nyelv a darab és köztem, amit igazából csak mi értünk.
Egy kívülálló fül, legyen az profi muzsikus, vagy egy abszolút laikus, soha nem tudhatja pontosan, hogy mi is rejtőzik a hangjegyek mögött.
Hallja, hogy szép, vagy szomorú, vagy feszült, de nem tudja, hogy mitől, és miért.
Ez egy nagyon belsőséges világ. Olyan, amit csak nagyon kevesek értenek meg.
Egyetlen hang annyi mindent jelenthet. Boldogságot, fájdalmat, kiáltást, érintést...
Mindent.
Persze lehetne vitatkozni arról, hogy milyen arányban fontos a tudatosság, vagy az ösztönösség, csak éppen ez egy vakvágány, mert ez már okoskodás, amire semmi szükség sincs.
Persze a szakmát tudni kell, legyen bármiről is szó, de ez még önmagában nagyon kevés.
Tulajdonképpen ha példát akarok hozni, akkor azt írom: csupán a szakma tudása nem más, mint egy szép nő lélek nélkül.
Csak éppen a szépség mindössze egy apró külsőség, ami hamarabb elmúlik, mint várnánk.
A lélek, az viszont örök.
A hangoknak élnie kell, és nem csupán élniük, hanem betölteniük az ürességet.
Nagyon sok mindent nem tudok, és nagyon sok mindent rosszul csinálok, de abban biztos vagyok, hogy a zenénk egy tükör a lelkünkről, ami kegyetlenül tiszta képet ad rólunk.
Aki hallja nem érti, csak érzi, hogy belül sírsz, tombolsz, nevetsz, szeretsz, vagy élsz, és ez így van jól.

Új szelek fújnak!

Bizonyára sok embernek feltűnt az új webdesign-ünk. Az új oldal egy sokkal tágabb képet akar mutatni a stúdió életéről, a mi életünkről, munkáinkról, terveinkről, és nem utolsósorban álmainkról.

A változásra egyrészt azért volt szükség, mert nagyon sok új munkánknak már nem tudtunk helyet adni a régi oldalunkon. Másrészt mi is sokat változtunk az elmúlt egy évben.

Új szelek fújnak, sok minden változott/változik. Szeretnénk, ha mi nem ragadnánk meg egy szinten, és folyamatosan megújulhatnánk.

A stúdió májusban hat éves lesz, tehát lassan kisiskolás korba lép.

Növekszik, okosodik, tanul, de még őszinte, és álmodozó.

Mi szeretnénk, hogy ez a folyamat állandó legyen, és ha tíz, vagy húsz év múlva Isten még éltet bennünket, akkor ugyanezt újra leírhassam. Ehhez viszont nevelnünk, és óvnunk kell a stúdiót. Egyengetni kell az útját, és biztos hátteret kell nyújtanunk neki, elsősorban erkölcsi téren.

Azt gondolom, hogy ez csak akkor működik, ha nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk, és azt, hogy hová szeretnénk eljutni.

Ha valaki alaposan megnézi az oldalt, kérdezheti majd: mik ezek a régi gagyi videók?

Hiszen számtalan jó minőségű, szép bemutatóanyag mellett, valóban érdekesen hat néhány kis videónk. Csakhogy ezek mind mi voltunk egykor.

Büszkének lenni pedig nemcsak a tökéletesre lehet, hanem arra is, amit izzadtságcseppek árán értünk el, amiből lehet tovább építkezni.

Azt szeretném, ha ezek a videók mások számára példaértékűek lennének, hogy láthassák életre kelthetőek a legmerészebb álmaink is.

Hit, és bizalom nélkül nem megy semmi.

És, azt is szeretném, hogy ezek a videók a számunkra, - akik ezek készítésében szerepet vállaltak – legyen ez egy édes emlék, ami gyakran eszünkbe jut, és mosolyt csal az arcunkra.

Én azért vagyok boldog, mert e néha mesés, néha gyötrelmes hat év alatt annyi szép emléket kaptam, barátokat szereztem, akiket nem fogok elfelejteni.

Kedves Barátaim! csak kívánom Nektek, hogy Ti is azt érezzétek, amit én!

A jövőre nézve pedig Kocsis Zoltán szavait szeretném lejegyezni:

„Vannak olyan alkotók…, akik másként hagyták maguk mögött a Világot, mint ahogy találták!”

Kívánom, hogy mi és Ti is ezen személyek közé tartozzunk majd sok-sok év múlva.

Addig is kívánok Nektek további sikeres munkát, és sok boldogságot!

Kedves Olvasóinknak, és Ügyfeleinknek is csak hasonlókat remélhetek, talán azzal kiegészítve, hogy további kellemes böngészést kívánok!

Üdvözlettel: Bekker Péter - elnök

Esti tea

Régen volt már, hogy a nap végére maradt erőm, vagy időm, és leülhettem forgatókönyvet írni. Ma viszont így történt.

Hogy szerencsére, vagy sem, azt nem tudom, de jó volt leülni egy kicsit.

Nem akarom túl misztifikálni az írást, hiszen írni bármikor lehet bármiről. De az írásaink mögött ott van a lelkünk, és ott lapulnak az érzéseink.

Sok minden kavargott már a fejemben. Gyakorlatilag tele voltam ötletekkel, és ki voltam éhezve arra, hogy írjak.

Én nem vagyok egy rutinos forgatókönyves. A sok ötletből megpróbálom kiválasztani a legjobbnak tűnőt, és elkezdem kidolgozgatni.

Nem megy gyorsan, és könnyen sem.

Nekem egy bizonyos varázsra van szükségem.

Szükségem van egy kis magányra, és arra, hogy feltörjenek elfojtott emlékek, elfelejtett pillanatok, elrejtett tekintetek.

Szeretnem kell azokat, akikről írok, legyenek azok bármilyen rossz emberek is. Meg kell értenem a cselekedeteiket.

Ha ez sikerül, akkor már magamat is jobban érthetem.

Ma nyugalom van. Fáradt nyugalom, de ez is jó most.

A szobámban ülök, egy finom forró teát kortyolgatok, csönd van, és nyugalom.

Egy fáradt ember nyugalma ez, de egy olyan fáradt emberé, aki hiszi, hogy az élet még sok-sok szép pillanatot hoz majd!

Fej vagy írás?!

Hetek óta nem írtam.
Az ember azt gondolná, hogy valamiféle alkotói válságban szenvedek, és bevallom az én fejemben is átfutott egy ilyen gondolat, de rögtön ezután jött pár filmötlet is.
Így hát megnyugodtam, mégsem veszítettem el a fantáziám.
A helyzet egészen egyszerű: túl sokat dolgoztam mostanában.
Ez jó is, meg rossz is.
Hogy miért jó, azt gondolom mindenki tudja. A rossz oldala pedig az, hogy elhanyagolom a blogot, mert mikor írhatnék, én önző módon félholtan zuhanok az ágyamba.
De ennek vége. Most itt vagyok, és írok!
Ráadásul olyan titkokat, amit még a kedves stúdióvezető, társszerző barátom, Tamás sem ismer.
Minden év elején már nagyjából van egy éves tervünk arra, hogy mit szeretnénk forgatni.
Idén adódott először úgy, hogy először a marketinges ügyeket, üzleti teendőket intéztük el. De azért én titokban gondolkoztam.
Az nem titok, hogy az év második felében egy nagyjátékfilmen kezdünk dolgozni, ami minden eddigi munkánkat magasan fölül fog múlni.
Reméljük elsősorban a végeredményében.
Amiben azonban biztos lehet mindenki az az, hogy időintervallumban, technikában, és anyagiakban nagyot fog dobbantani ez a film.
Várhatóan közel 100! ember fog dolgozni a filmen, ami a magyarországi filmgyártás legkorszerűbb technikájával készülhet, és ami minimum 1 millió dollárba fog kerülni.
Nagy váltás?
Igen az.
Nekünk is újszerűen hangzik, de azért lassan beletörődünk.
Sokan vannak mögöttünk, és egyre többen lesznek, mert nekünk tényleg mindenki számít.
A film készítés folyamatáról folyamatosan be fogok számolni itt, aztán később az alkotás saját blogján is.
De...még nincs vége!
Most jön a titok.
Mivel ez a film 2011-re várható, mást is forgatunk majd idén.
Márciusban egy igazi kis csemege készül azoknak, akik szeretik az elvont művészfilmeket, hiszen egy igazán különleges helyszínen, egy igazán különleges filmet forgatunk.
De a vidámfilmek kedvelőinek is lesz okuk örömre, hiszen májusban autós kisjátékfilm, igazán nagy poénokkal.
Ezenkívül várható még: 1-2 kisjátékfilm, Live in Budapest 5-6, klipek, és még számtalan meglepetés.
Érdemes lesz tehát továbbra is figyelemmel kisérni stúdiónk forrásait.