Dream Street Blog

Digitális felfrissülés

Nem. Nem egy újabb szolgáltatásunkról van szó. Csupán a kedvenc hobbymról, amit ha szabadidőhöz jutok azonnal űzni kezdek.
Pár napja úgy adódott, hogy Ágikával jutott időnk egy kis mozizásra.

A mozi nálunk egy kisebb rituálé. Valahogy egy teljes szabadságot ad az embernek, végre ellazulva ülhet egy kényelmes székben egy nagy kijelzőre meredve, távol a külvilág idegesítő zajaitól.

A rituálé a film kiválasztásával kezdődik, amikor a neten mozit, és filmet választok.

Én általában drámára vágyom, Ágika meg a romantikus vígjátékokat kedveli, így abban szoktunk megegyezni először, hogy ne akciófilmet nézzünk.

Általában végül engedem, hogy ő válasszon.

Aztán elindulunk, mindig kicsit később, mint kellene.

Nem szeretek középen ülni a moziban, mert akkor mindenki átmászik rajtam, meg ott tömörülnek is. Viszont a fal mellett jó ülni, ezért oda kérem mindig a jegyet.
Ha megvan a jegy, irány a sok-sok sajtburger, mert úgy az igazi. Ezt mindenki tudja. Talán még a mozisok is sejtik...

Beülök, és nézem az előzeteseket. Szinte mindegyik tetszik. Még nem ehetünk, mert világosban ciki lenne előhúzni a sajtburgereket. Persze a szaga folyamatosan megcsap, és a nyál elválasztásom is beindul.

Aztán kialszanak a fények, és kezdődik a film.

Elhelyezkedem a székben és a sajtburgerekkel küzdve figyelem a kivetítőt.

Néha érdekes, néha nem, de ez már nem lényeges.

Meleg van, a hasam tele, a szék kényelmes, és még a pár sorral előttem ülő idióta folyamatos röhögése sem zavar.

Csak ülünk, és nézünk, a végén meghatódunk, és emelkedett hangulatban elhagyjuk a termet.

Hazafelé még kicsit beszélgetünk a filmről, de inkább csak elégedett arccal nézzük egymást.

Végül is jó volt az egész, ha nem is filmért, de jó volt.

Felfrissültünk. Ráadásul digitálisan.