2010. február 20., szombat

Új szelek fújnak!

Bizonyára sok embernek feltűnt az új webdesign-ünk. Az új oldal egy sokkal tágabb képet akar mutatni a stúdió életéről, a mi életünkről, munkáinkról, terveinkről, és nem utolsósorban álmainkról.

A változásra egyrészt azért volt szükség, mert nagyon sok új munkánknak már nem tudtunk helyet adni a régi oldalunkon. Másrészt mi is sokat változtunk az elmúlt egy évben.

Új szelek fújnak, sok minden változott/változik. Szeretnénk, ha mi nem ragadnánk meg egy szinten, és folyamatosan megújulhatnánk.

A stúdió májusban hat éves lesz, tehát lassan kisiskolás korba lép.

Növekszik, okosodik, tanul, de még őszinte, és álmodozó.

Mi szeretnénk, hogy ez a folyamat állandó legyen, és ha tíz, vagy húsz év múlva Isten még éltet bennünket, akkor ugyanezt újra leírhassam. Ehhez viszont nevelnünk, és óvnunk kell a stúdiót. Egyengetni kell az útját, és biztos hátteret kell nyújtanunk neki, elsősorban erkölcsi téren.

Azt gondolom, hogy ez csak akkor működik, ha nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk, és azt, hogy hová szeretnénk eljutni.

Ha valaki alaposan megnézi az oldalt, kérdezheti majd: mik ezek a régi gagyi videók?

Hiszen számtalan jó minőségű, szép bemutatóanyag mellett, valóban érdekesen hat néhány kis videónk. Csakhogy ezek mind mi voltunk egykor.

Büszkének lenni pedig nemcsak a tökéletesre lehet, hanem arra is, amit izzadtságcseppek árán értünk el, amiből lehet tovább építkezni.

Azt szeretném, ha ezek a videók mások számára példaértékűek lennének, hogy láthassák életre kelthetőek a legmerészebb álmaink is.

Hit, és bizalom nélkül nem megy semmi.

És, azt is szeretném, hogy ezek a videók a számunkra, - akik ezek készítésében szerepet vállaltak – legyen ez egy édes emlék, ami gyakran eszünkbe jut, és mosolyt csal az arcunkra.

Én azért vagyok boldog, mert e néha mesés, néha gyötrelmes hat év alatt annyi szép emléket kaptam, barátokat szereztem, akiket nem fogok elfelejteni.

Kedves Barátaim! csak kívánom Nektek, hogy Ti is azt érezzétek, amit én!

A jövőre nézve pedig Kocsis Zoltán szavait szeretném lejegyezni:

„Vannak olyan alkotók…, akik másként hagyták maguk mögött a Világot, mint ahogy találták!”

Kívánom, hogy mi és Ti is ezen személyek közé tartozzunk majd sok-sok év múlva.

Addig is kívánok Nektek további sikeres munkát, és sok boldogságot!

Kedves Olvasóinknak, és Ügyfeleinknek is csak hasonlókat remélhetek, talán azzal kiegészítve, hogy további kellemes böngészést kívánok!

Üdvözlettel: Bekker Péter - elnök


2010. február 19., péntek


Esti tea


Régen volt már, hogy a nap végére maradt erőm, vagy időm, és leülhettem forgatókönyvet írni. Ma viszont így történt.
Hogy szerencsére, vagy sem, azt nem tudom, de jó volt leülni egy kicsit.
Nem akarom túl misztifikálni az írást, hiszen írni bármikor lehet bármiről. De az írásaink mögött ott van a lelkünk, és ott lapulnak az érzéseink.
Sok minden kavargott már a fejemben. Gyakorlatilag tele voltam ötletekkel, és ki voltam éhezve arra, hogy írjak.
Én nem vagyok egy rutinos forgatókönyves. A sok ötletből megpróbálom kiválasztani a legjobbnak tűnőt, és elkezdem kidolgozgatni.
Nem megy gyorsan, és könnyen sem.
Nekem egy bizonyos varázsra van szükségem.
Szükségem van egy kis magányra, és arra, hogy feltörjenek elfojtott emlékek, elfelejtett pillanatok, elrejtett tekintetek.
Szeretnem kell azokat, akikről írok, legyenek azok bármilyen rossz emberek is. Meg kell értenem a cselekedeteiket.
Ha ez sikerül, akkor már magamat is jobban érthetem.
Ma nyugalom van. Fáradt nyugalom, de ez is jó most.
A szobámban ülök, egy finom forró teát kortyolgatok, csönd van, és nyugalom.
Egy fáradt ember nyugalma ez, de egy olyan fáradt emberé, aki hiszi, hogy az élet még sok-sok szép pillanatot hoz majd!