Dream Street Blog

Jelentéktelen Jelenet

- Tudom ám én, hogy mi lenne a helyes döntés - mondta Tóni majd nagyot kortyolt poharából.

- Dehogy tudod, ha tudnád, akkor nem olyanokkal töltenéd az idődet, amik már akkor elbuktak, amikor még neki sem kezdtél - válaszolta Bendegúz egy kicsit hevesebben, mint szerette volna.

Csütörtök este volt, a két barát pedig az aktuális kedvenc helyén, a Baltazárban üldögélt. Nehéz hónap állt mögöttük, régóta nem tudtak a munkát félretéve beszélgetni egy kicsit.

- Tényleg, komolyan mondom, hogy tisztában vagyok vele. Csak az a fránya kis hang, aki ott ül a vállamon, és nem hagy békén, rendületlenül tömi a fejem őrültebbnél őrültebb gondolatokkal, például elhiteti velem, hogy sikerülhet.

Bendegúz a fejét csóválta, tudta, hogy úgysem tudja meggyőzni, de szerette volna, ha Tóni végre egyről a kettőre lépne. Már hónapok óta tartó nyüglődése kezdett átfordulni valamiféle kétségbeesett erőlködésbe, ami kihatott az egész életére, de főleg az aggasztotta, hogy maga Tóni is kezdett elveszni, lassan de biztosan átalakulni.

- Sokat gondolkozom mostanában, - folytatta Tóni - hogy az eszemre kellene-e inkább hallgatnom, csak tudod hogy ez ilyenkor nagyon nehéz. Azt sem tudom képes lennék-e rá. Azt hiszem, hogy most éppen nekifutásból ugrok a sötétségbe, csak nem tudom, hogy egy végtelen szakadék vár-e ott rám, vagy szilárd talajt találok...

- Nos, tudod, hogy nem szeretnék beleszólni, de abban az egyben biztos vagyok, hogy ebből az egészből semmi jó nem származhat. Egy olyan álmot kergetsz, ami talán nem is létezik.

Felhajtotta maradék Csavarhúzóját, intett a pultosnak egy újabbat kérve, majd tovább beszélt Tónihoz, aki a elmélyedt a falon lógó képnek csúfolt színkavalkádban.

- Hidd el, az egész nem ér annyit, ha meg mégis összejönne rengeteg idő, valami hihetetlen csoda, és még ki tudja mi árán, rájönnél, hogy ez nem is az amit keresel.

Tóni alig hallotta barátja szavait, de persze tudta, hogy teljesen igaza van. Tudta, de legbelül úgy érezte, hogy nem lehet így. Járt már hasonló cipőben, és ha valamit, akkor a reménytelen helyzeteket azonnal felismerte. Persze attól még nem lett könnyebb semmi, de most valami más volt. Nem tudta, hogy mi, fogalma sem volt róla. Csak érezte, hogy követnie kell ezt a furcsa, reménytelen gondolatot.

Közben a pincér, akár egy szellem, megjelent az újabb csavarhúzóval, és szó nélkül telire cserélte Bendegúz, és Tóni időközben kiürült poharát is, majd ott sem volt. Ugyan nem tudott sokat a fiúkról, azok gyakran beszédbe elegyedtek vele, de a mai nap más volt. Egy szempillantás alatt képes volt megállapítani, hogy melyik vendégének milyen hangulata van, fejből tudta rendelési szokásaikat, és tisztában volt vele, hogy ennek a képességének köszönheti visszajáró látogatói nagy részét.

Bendegúz a gyümölcsszeletet piszkálta le poharáról, amikor Tóni telefonja sms-t jelezve megcsörrent. Pillantásából azonnal megállapította, hogy ki a feladó. Többször elolvashatta egymás után, mert elég sokáig meredt telefonjára, de arckifejezéséből nem tudott következtetni az üzenet tartalmára. Tóni végül felnézett, és minden bevezető nélkül felolvasta az sms-t, ami így szólt: