Ahány ember...Amikor színpadon vagyok zenészként tulajdonképpen hangjegyeket játszom, amik mögött valami sokkal több lapul. Valami közös nyelv a darab és köztem, amit igazából csak mi értünk.
Egy kívülálló fül, legyen az profi muzsikus, vagy egy abszolút laikus, soha nem tudhatja pontosan, hogy mi is rejtőzik a hangjegyek mögött.
Hallja, hogy szép, vagy szomorú, vagy feszült, de nem tudja, hogy mitől, és miért.
Ez egy nagyon belsőséges világ. Olyan, amit csak nagyon kevesek értenek meg.
Egyetlen hang annyi mindent jelenthet. Boldogságot, fájdalmat, kiáltást, érintést...
Mindent.
Persze lehetne vitatkozni arról, hogy milyen arányban fontos a tudatosság, vagy az ösztönösség, csak éppen ez egy vakvágány, mert ez már okoskodás, amire semmi szükség sincs.
Persze a szakmát tudni kell, legyen bármiről is szó, de ez még önmagában nagyon kevés.
Tulajdonképpen ha példát akarok hozni, akkor azt írom: csupán a szakma tudása nem más, mint egy szép nő lélek nélkül.
Csak éppen a szépség mindössze egy apró külsőség, ami hamarabb elmúlik, mint várnánk.
A lélek, az viszont örök.
A hangoknak élnie kell, és nem csupán élniük, hanem betölteniük az ürességet.
Nagyon sok mindent nem tudok, és nagyon sok mindent rosszul csinálok, de abban biztos vagyok, hogy a zenénk egy tükör a lelkünkről, ami kegyetlenül tiszta képet ad rólunk.
Aki hallja nem érti, csak érzi, hogy belül sírsz, tombolsz, nevetsz, szeretsz, vagy élsz, és ez így van jól.
Egy kívülálló fül, legyen az profi muzsikus, vagy egy abszolút laikus, soha nem tudhatja pontosan, hogy mi is rejtőzik a hangjegyek mögött.
Hallja, hogy szép, vagy szomorú, vagy feszült, de nem tudja, hogy mitől, és miért.
Ez egy nagyon belsőséges világ. Olyan, amit csak nagyon kevesek értenek meg.
Egyetlen hang annyi mindent jelenthet. Boldogságot, fájdalmat, kiáltást, érintést...
Mindent.
Persze lehetne vitatkozni arról, hogy milyen arányban fontos a tudatosság, vagy az ösztönösség, csak éppen ez egy vakvágány, mert ez már okoskodás, amire semmi szükség sincs.
Persze a szakmát tudni kell, legyen bármiről is szó, de ez még önmagában nagyon kevés.
Tulajdonképpen ha példát akarok hozni, akkor azt írom: csupán a szakma tudása nem más, mint egy szép nő lélek nélkül.
Csak éppen a szépség mindössze egy apró külsőség, ami hamarabb elmúlik, mint várnánk.
A lélek, az viszont örök.
A hangoknak élnie kell, és nem csupán élniük, hanem betölteniük az ürességet.
Nagyon sok mindent nem tudok, és nagyon sok mindent rosszul csinálok, de abban biztos vagyok, hogy a zenénk egy tükör a lelkünkről, ami kegyetlenül tiszta képet ad rólunk.
Aki hallja nem érti, csak érzi, hogy belül sírsz, tombolsz, nevetsz, szeretsz, vagy élsz, és ez így van jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése