Esti tea
Régen volt már, hogy a nap végére maradt erőm, vagy időm, és leülhettem forgatókönyvet írni. Ma viszont így történt.
Hogy szerencsére, vagy sem, azt nem tudom, de jó volt leülni egy kicsit.
Nem akarom túl misztifikálni az írást, hiszen írni bármikor lehet bármiről. De az írásaink mögött ott van a lelkünk, és ott lapulnak az érzéseink.
Sok minden kavargott már a fejemben. Gyakorlatilag tele voltam ötletekkel, és ki voltam éhezve arra, hogy írjak.
Én nem vagyok egy rutinos forgatókönyves. A sok ötletből megpróbálom kiválasztani a legjobbnak tűnőt, és elkezdem kidolgozgatni.
Nem megy gyorsan, és könnyen sem.
Nekem egy bizonyos varázsra van szükségem.
Szükségem van egy kis magányra, és arra, hogy feltörjenek elfojtott emlékek, elfelejtett pillanatok, elrejtett tekintetek.
Szeretnem kell azokat, akikről írok, legyenek azok bármilyen rossz emberek is. Meg kell értenem a cselekedeteiket.
Ha ez sikerül, akkor már magamat is jobban érthetem.
Ma nyugalom van. Fáradt nyugalom, de ez is jó most.
A szobámban ülök, egy finom forró teát kortyolgatok, csönd van, és nyugalom.
Egy fáradt ember nyugalma ez, de egy olyan fáradt emberé, aki hiszi, hogy az élet még sok-sok szép pillanatot hoz majd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése